|
Mindig az Elnökünk maradsz!
Bradanovits Barna több volt, mint Elnökünk. Ő volt a szív, a motor a rendszerünkben. A kérlelhetetlen szeretet és a jót tenni vágyás. Csak adott és adott.
Ha csak a töredékét megkapta a kézitől annak, amit adott, akkor már nem vagyunk adósok. De a kérdés már örökre itt marad, hogy vajon megadtuk neki? Mert szeretni szerettük, de ki ne szerette Őt. Most már mindörökre bennünk marad a kétely, hogy talán nem eléggé éreztettük vele a szeretetünket és a fontosságát.
Amekkora szived volt, amekkora nagy voltál, akkora űrt hagysz most bennünk. Már nem vagy köztünk, de mégis itt leszel velünk minden meccsen, minden beszélgetésben.
Varga Domonkos Péter egy rólad szóló szép írásával búcsúzunk:
A főnök fia
Reggel háromkor kel, négykor már Füreden dolgozik az üzemben, csontoz és darabol, héttől nyolcig otthon van, reggelizik, átöltözik, tárgyal a könyvelővel, majd autóba ül, szervezi az üzleteit, végiglátogatja a boltokat, ha van ideje, ebédel, ha nincs, akkor csak vacsorázik.
Ez egy átlagos napja Bradanovits Barnabásnak. Így él, nem is akar rajta változtatni. Pedig megtehetné. Ma is van 23 alkalmazottja a három üzletben és a darabolóüzemben. A legjobbak, akik ragaszkodtak hozzá, és akiket ő is meg akart tartani a hajdani több mint százból. Azt mondja, járhatna öltönyben, nyakkendőben, de így érzi jól magát. Mint az apja, a nagyapja és a dédapja, akik valamenynyien hentesek voltak. Az lett ő is, tulajdonképpen nem is volt más választása. Ülök a nagydarab ember előtt, próbálok minél többet megtudni róla abban a pár órában, amíg beszélgetünk.
Többet annál, mint ami kívülről látszik és amit elmond magáról. Pedig a látványával is meglepő, fizikai adottságai nem mindennapiak. Mintegy véletlenül ejti el, hogy 170 kiló, egyébként 17 évesen ugyanennyit nyomott fekve. A majdnem óriások is többfélék lehetnek persze. Vannak az olyan Hulk Hogan-féle pankrátorok, akik állandóan ordítnak és az izmaikat mutogatják, és vannak a békés, jóindulatú, jámbor óriások, akik csak jóra használják fizikai erejüket. Ahogy telik-múlik az idő, és ahogy egyre többet beszélgetek Bradanovits Barnabással, egyre inkább úgy érzem, ő az utóbbiak közé tartozik.
Mikor azt mondja, „sajnálom az embereket, mennyit kell dolgozniuk, azért állok be közéjük reggelente, hogy mielőbb végezzenek”, az teljesen hitelesen hangzik, pontosan tudom, ez akkor is igaz, ha az ősöktől örökölt génállomány küldi minden hajnalban az üzembe a félsertések közé, egészen egyszerűen nem tehet mást, ott a helye. Akkor teljes a napja, akkor tud önmaga lenni, ha hajnalonta biztos mozdulatokkal szabja darabokra a fél disznót, ha fél kézzel emelgeti a 35–40 kilós sonkákat. A beszélgetésből aztán szépen, lassan kibontakozik sorsa is, egy vállalkozó szabálytalan karriertörténete. Tizenhárom, tizennégy éves, amikor már édesapja mellett „serénykedik” a palotai bérelt hentesüzletben. Nem sok ilyen volt akkoriban a megyében, nem is igazán értem a titkukat, hiszen ugyanabból az alapanyagból dolgoztak ők is, mint az államiak, a Pápai Húskombináttól vásárolták a nyersanyagot. Ki tudja, miért, de a „maszeknál” mégis mindig szebb volt a hús, és lehetett kurrens árut kapni, velőt, császárvéget, marhalábszárt. Már gyerekfejjel megtanulta, hogy mindig minőséget kell letenni, és hogy a vevővel kedvesnek kell lenni, személyes kontaktust kell kialakítani, mert akkor később is viszszajár vásárolni. Számára nem is nagyon maradt más út, mint a húsosszakma. Valahogy „nem volt kérdés”, hova megy tanulni. Előbb húsbolti eladónak képezték ki, majd Budapesten végzett húsipari szakközépiskolát, ami után rögtön letette a mestervizsgát is, mert erre szükség volt ahhoz, hogy a bérlemény után igazi maszekként működhessenek. Tíz évvel a rendszerváltás előtt üzlethelyiséget vásároltak, és családi vállalkozásként működtették.
Noha papíron ő vitte a boltot, a gyakorlatban mindent együtt csinált az édesapjával. Akivel – amíg élt – elválaszthatatlan társak voltak. Az édesapa minden volt: szülő, emberi és szakmai tekintély is egyben. „Fölülmúlhatatlan volt. Neki köszönhetem a pályafutásomat. Még mindig tudnék tőle tanulni. Ő tanított meg az első mozdulatokra, rengeteget tanultam tőle, de nem eleget.” Együtt teszik meg a következő lépést is, az elsőt, amely a későbbi vállalkozások irányába mutat. Inotán öt-hat alkalmazottal húsüzemet hoznak létre, ahonnan már nem csak a saját boltot látják el.
Nem várat sokáig magára az új húsbolt nyitása sem, még a rendszerváltás előtt, Balatonfüreden teszik ki a cégtáblát. Eladják viszont a palotait, ebből rendezik be az újat. Hamarosan egy másik üzlettel jelentkeznek, a vásárcsarnokban. Ám a nagy lépés mégiscsak a Veszprém melletti, szabadságpusztai vágóhíd megvásárlása, erre 1993-ban kerül sor. A cég – amelyet eddigre már Felsál Kft.-nek hívnak – rohamos növekedésbe kezd. A feldolgozóháttér mellett a megyében 12 húsboltot üzemeltetnek, összesen 120 alkalmazottal. „Besokalltam, nem bírtam tovább” – keresi talán ma is az okot, hogy 2000-ben végül is miért adta el a céget. Az okok között azt is felsorolja, olyan szintű tőkeemelésre volt szükség, amit ő nem volt képes végrehajtani. Egy ekkora cég talán már nem az ő kategóriája, más embert kíván. „Az utódom olyan uniós pénzeket kapott, melyekhez én nem férhettem hozzá.” Aztán még egyszer visszagondolva a helyzetre azt mondja, „azért, ha az édesapám élt volna, megbirkóztunk volna vele”.
Bradanovits Barnabást azonban nem csupán a húsiparban ismerik a megyében, a sportban is. Hajdani sportsikerei ma is emlékezetesek, például a ma is tartott megyei súlylökőcsúcsa (16,18 méter) vagy a füredi kézilabdás szereplése. Beállósként négy x-szel a háta mögött még pár éve is lőtte a gólokat a füredi kézilabdacsapatban. De 1996-ban ő alapította meg a Balatonfüred Kézilabda Clubot, melynek azóta is elnöke. Szerettek volna kiválni a tömegsportból, kezdetben csak a megyei bajnokságot akarták megnyerni, hogy kapjanak végre önálló sportcsarnokot, mára meg minden vágyuk túl is teljesült. A saját sportcsarnokban felkerültek az NB I-be, a megye második első osztályú gárdájaként. „Tizenegy évvel ezelőtt álmodni sem mertünk erről, ma meg valóság” – értékeli leplezetlen büszkeséggel a teljesítményt.
Van még egy hézag a történetben, amit ki kell pótolnunk. Bradanovits Barnabás az ezredfordulón eladta ugyan a cégét, de a húsiparból mégsem vonult ki. Új céget alapított, megtartotta két füredi üzletét és ugyanitt egy húsnagykert feldolgozóüzemmel. Aztán az elmúlt hónapban történt még valami, amire üzleti magyarázatot nehéz találni: visszabérelte a szabadságpusztai húsboltot attól a tulajdonostól, akinek hét éve eladta. Nem volt ez egy elhatározott szándék, csak adódott a lehetőség. Megkeresték, hogy tudna-e egy jó üzletvezetőt keresni a szabadságpusztai üzletbe. Azt nem tudott, de egynapi gondolkodás után ő állt elő a visszabérlés ajánlatával. Az ő idejében ez a bolt legendásan ment, nem az alig ezerfős kolóniára alapozott, veszprémiek tömkelege járt ki hozzá a hihetetlen akcióiért és az állandó jó minőségért. Az elmúlt hét évben aztán az üzlet leromlott. „Látok én ebben fantáziát, a régi szép időkre emlékeztet”, és sorolja, miért kell ennek a helynek újra menni. „Egyszerűen csak jól kell csinálni, kell, hogy gazdája legyen az üzletnek, olyan, aki naponta itt van. A szomszédban működik a vágóhíd, abszolút friss áru, garantáltan jó minőséget tudunk hát adni. Emellé már csak olyan árakat kell tenni, ami mellett egyszerűen nem mehetnek el a vevők.”
Noha papíron mindig ő vitte a céget, amíg az édesapja élt, a munkások – a munkatársak – mindig úgy hívták, a „főnök fia”. Talán azért, mert ő is úgy gondolta, a főnök az édesapja. Aki – valahonnan az égből, mert bizonyosan mindent lát – most nagyon büszke lenne a fiára, mert pontosan ugyanazt tette, amit ő is tanácsolt volna neki. Azt mondják, egy férfi akkor lesz igazán felnőtt, mikor meghal az édesapja.
(Megjelent a Napló 2007. augusztus 11-i számában) *************** Egy olyan képpel búcsúzunk tőled Elnökünk, ahol utoljára örültünk veled együtt a Csapatunk sikerének.
|
Deján Malinovic meghívót kapott Bosznia és Hercegovina nemzeti válogatottjába.
Kárpáti Krisztián az eddigieken - Hutvágner, Klucsik, Kretz, Lakatos - túl JÁNOSI Tamást is behívta keretébe. A válogatott decemberben Siófokon tart edzőtábort.
Gólzáporos meccseken egy győzelem és egy vereség a felnőtt második és harmadik vonalban. U14-esek egyet hoztak Győrből.
Behívták az Európa Kupára készülőfelnőtt keretbe VAJDA Hubát.
VARGA Marci is meghívót kapott a spanyolok és a horvátok ellen készülő keretbe.
Sótonyi László a junior keret november eleji összetartására Határ Péter és kőhegyi Ákos után DRASKOVICS Gellértet is meghívta
Tartalékosan is megharcolták a Fiúk!
Deján Malinovic meghívást kapott a bosnyákok novemberi összetartására.
Tatabányán győztek Székely Kristóf tanítványai.
A serdülő válogatott összetartására Hermann Hunor és Lovistyek László után TÓTH Noel is meghívást kapott
Hétfőn újra edzésbe állhatnak akadémistáink!
Az EHF első állásfoglalása szerint az Európa Ligában a továbbjutás egy mérkőzésen dőlne el, 29-én Szlovéniában a BKSE és az RK Trimo Trebnje között.
Tájékoztatás a hétfői és keddi COVID-19 tesztek eredményeiről.
A Komló csapatának értesítése szerint a keretükben öten fertőződtek a koronavírussal.
A Magyar Válogatott összetartására
RK Trimo Trebnje - BKSE 2020.09. 22. (kedd) 20:45
Gyöngyösön a hazaiak nyerték a rangadót
A szombatra kiírt utánpótlás meccsek és a vasárnapi NB.I./B-s és NB.II-es találkozók egy későbbi időpontban kerülnek sorra.
Az MKSZ protokollját figyelembe véve a korosztályos meccsek zárt kapusak lesznek. (
A legkisebbek kivételével elérhetők a bajnoki menetrendek.
A füredi szurkolók - akik előzetesen regisztrálták magukat a BKSE Irodájában - szombaton 12.00 órától kizárólag a Veszprém Aréna 82-es út felöli külön bejáratánál vehetik át karszalagjukat és léphetnek be az Aréna területére.
Csütörtök este hatkor, az Eötvösben a szegedi juniorokat fogadják Kis Ákos tanítványai. Vendégeink új mesterükkel, Kárpáti Krisztiánnal érkeznek, aki nyárig a mieinket irányította. Két meccsen is megmérkőznek a mieinkkel, a második holnap délelőtt tizenegykor lesz.
